Az elmúlt egy hét érdekesen alakult. Valahogy ugyanazokat a köröket futom egyfolytában. Kedden egy buliban találkoztam Zs-vel, ahol valahogy szóba jött köztünk ez a fiú lány barátság kérdés. Én nyomatékosan közöltem, hogy nem hiszek és soha nem is tartottam működőnek a fiú-lány barátságokat. Az egyik fél mindig többet akar a másiktól. Még akkor is, ha ezt egy életre elnyomja magában. Ő erre persze közölte hogy már pedig ő igenis hisz ebben, én pedig akkor azt éreztem, hogy na igen itt vagyunk. Én képletesen feldobtam a labdát, ő pedig leadta a "Jelet" hogy kisgyerek tudd hol a helyed. Aztán néhány mondattal arrébb, ahogy tovább fűzte a gondolatot, közölte hogy végül is milyen igazam van, mert tényleg nincs. És én újra ott álltam a kétségbeesés folyójának partján készülve örökre elmerülni a habok között.
Aztán persze hétvégén megint összefutottunk egy rendezvényen, ahol megerősítést várt tőlem, hogy tetszik e a haja ahogy most hordja, mert így nem nagyon szokta, én meg főleg nem láttam így, és nekem megint az jutott eszembe hogy mit érdekli őt, ha nem akar semmit, mert nekünk értékes beszélgetéseink vannak, és ez fontosabb mint egy futó kapcsolat. És persze tegnap este ahogy szokásos esti évődésünket töltöttük Viberen, azért küldött egy fotót az ágyból, ami cuki volt, és semmi ilyen kihívó szexi dologra ne gondoljatok, de velem mégis madarat lehetett volna fogatni.
Valahogy az elmúlt 30 évemben ez sosem sikerült. Jól olvasni a jelek között. Mikor van az amikor egy lány azt mutatja hogy ő akar valamit. Túl léptél azon, hogy jófej vagy, vicces, esetleg megértő, és jó hallgatóság. Biztos meg van az a jelenet a csaj nem jár egyedül című filmből, amikor közlik a sráccal, hogy te azt hitted az egyetem alatt is együtt maradunk, de édiiiii. És ez milliószor lejátszódott a fejemben. Azt hitted azért dumálunk ennyit, mert én járni akarok veled, de édiiii. És elkerülendő a megaláztatást, általában az ilyen helyzetekben sosem lépek. Azt gondolom teszek utalásokat, flörtölök, és időről időre jelzem a másik felé, hogy hé, nekem te egy nő vagy, nem egy barát, és én úgyis nézek rád, de nincs szerelmet valló monológ, nincs már pedig most megcsókolom lesz ami lesz jelenet. Mert valahogy nem tudom eldönteni, hogy mi van. Általában sosem. Biztos ez a saját magamban évek óta növesztett önértékelési zavarnak köszönhető. Hogy sosem tudom meggyőzni magam arról, hogy igen én kellek neki...
Aztán persze hétvégén megint összefutottunk egy rendezvényen, ahol megerősítést várt tőlem, hogy tetszik e a haja ahogy most hordja, mert így nem nagyon szokta, én meg főleg nem láttam így, és nekem megint az jutott eszembe hogy mit érdekli őt, ha nem akar semmit, mert nekünk értékes beszélgetéseink vannak, és ez fontosabb mint egy futó kapcsolat. És persze tegnap este ahogy szokásos esti évődésünket töltöttük Viberen, azért küldött egy fotót az ágyból, ami cuki volt, és semmi ilyen kihívó szexi dologra ne gondoljatok, de velem mégis madarat lehetett volna fogatni.
Valahogy az elmúlt 30 évemben ez sosem sikerült. Jól olvasni a jelek között. Mikor van az amikor egy lány azt mutatja hogy ő akar valamit. Túl léptél azon, hogy jófej vagy, vicces, esetleg megértő, és jó hallgatóság. Biztos meg van az a jelenet a csaj nem jár egyedül című filmből, amikor közlik a sráccal, hogy te azt hitted az egyetem alatt is együtt maradunk, de édiiiii. És ez milliószor lejátszódott a fejemben. Azt hitted azért dumálunk ennyit, mert én járni akarok veled, de édiiii. És elkerülendő a megaláztatást, általában az ilyen helyzetekben sosem lépek. Azt gondolom teszek utalásokat, flörtölök, és időről időre jelzem a másik felé, hogy hé, nekem te egy nő vagy, nem egy barát, és én úgyis nézek rád, de nincs szerelmet valló monológ, nincs már pedig most megcsókolom lesz ami lesz jelenet. Mert valahogy nem tudom eldönteni, hogy mi van. Általában sosem. Biztos ez a saját magamban évek óta növesztett önértékelési zavarnak köszönhető. Hogy sosem tudom meggyőzni magam arról, hogy igen én kellek neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése